„Ki lát minket, és ki ismer bennünket?”

 Ézsaiás 29:13-24 (Lowth fordítás):

„¹³Így szól Jehova: Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult emberi parancs, ¹⁴azért, íme, én ismét csodásan bánok ezzel a néppel, igen csodásan: elvész bölcseinek bölcsessége, és okosainak okossága eltűnik. ¹⁵Jaj azoknak, akik mélyen el akarják rejteni Jehova elől szándékaikat! Tetteiket sötétben teszik, és azt mondják: Ki lát minket, és ki ismer bennünket? ¹⁶Micsoda kifordított gondolkodás! Talán, mint az agyag, olyannak számít a fazekas, hogy az alkotás azt mondhatná alkotójáról: Nem ő alkotott engem, és a megformált mű azt mondhatná formálójáról: Nincs esze? ¹⁷Íme, még egy kevés kis idő és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. ¹⁸Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog. ¹⁹Az alázatosok egyre jobban örvendeznek Jehovában, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. ²⁰Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; ²¹akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. ²²Így szól Jákob házához Jehova, aki megváltotta Ábrahámot: Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca, ²³hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik. ²⁴Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.”

A legfontosabb dolog, ami szükséges Ézsaiás próféciájának megértéséhez az, hogy folyamatosan szem előtt tartsuk, hogy mindez az utolsó napokra vonatkozik. Ez valóban jelenvaló, személyes és gyakorlati üzenet volt Ézsaiás kortársai számára, de ránk még inkább vonatkozik, mivel mi közelebb vagyunk a beteljesedés idejéhez, mint ők. Mégis, mi nem vagyunk közelebb, mint ők kerülhettek volna, ha elhitték volna az üzenetet. Ha a tanulmányozásunk során megkeressük a szövegünkben azokat a kifejezéseket, amelyek világosan jelzik, hogy ez a prófécia a vég idejére vonatkozik, akkor sokkal kevesebb nehézségünk lesz megérteni, amikor olvassuk.

Semmi haszna nincs a képmutatásnak. Azok, akik csak az ajkukkal tisztelik Istent, miközben a szívük távol van Tőle, hamarosan elveszítik még a birtokukban lévő kevés igazságismeretet is, ami szükséges a kezdéshez. Mindaz, ami nincs használva, az sorvad és hanyatlik.

A szokásos fordításunkban, valamint a Revised fordításban is az áll a 13. versben, hogy a népnek „szíve távol van” az Úrtól. A norvég fordítás így adja vissza ezt a kifejezést: „Visszatartják a szívüket tőlem”. Hasonlítsuk ezt össze a Római levél első fejezetével, ahol azokról olvasunk, akik „az igazságot hamissággal feltartóztatják”, és vegyük észre, hogy mindkét esetben ugyanaz az eredmény!

Gyakran hallunk olyasvalakiről, aki „kívülről megtanult valamit”. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek megtanulják Isten dolgait. De ez nem azt jelenti, hogy a kívülről tanulás papagáj módra történik, hanem hogy a Szentírást gyakorlatba kell ültetni az életben, vagyis a lényünk részévé kell válnia. Mivel az emberek szívükkel eltávolodtak Istentől, a megértésük folyamatosan csökken, míg teljesen eltűnik. Az egyetlen nehézség, ami Isten szavának megértésében létezik, az a szív problémája, nem a fejé. Az embereknek azért okoz nehézséget a Biblia megértése, mert nem hajlandók az Úr törvénye szerint élni. „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, az megismeri a tanítást.” (KJV)

Mivel az emberek megelégedtek e világ bölcsességével, és megvetették az egyedül Istentől származó bölcsességet, mert elfogadták az emberek parancsait Isten parancsai helyett, az Úr csodálatos cselekedete által a bölcsek bölcsessége megszégyenül, elpusztul és eltűnik. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az Úr olyan váratlan csodákat fog véghezvinni, hogy az emberek megdöbbennek. Tudásuk nem lesz alkalmas az Ő munkájának magyarázatára. De ne feledjük, hogy ez az alkalmatlanság az emberi bölcsességre való támaszkodásukból fakad. Ez azt jelzi, hogy ha bíztak volna az Úrban, és hagyják, hogy Ő tanítsa őket, akkor megértették volna a művet. Miért nem? Akik hűségesen megtanulják Isten egyszerű leckéjét, azoknak mélyebb dolgokat tár fel az Úr. A Szentlélek azért adatott, hogy megismerjük Isten ingyen ajándékait (1Kor 2:12), és Isten mindent megad nekünk (ApCsel 17:25). Ezért a Szentlélek megtanít mindenre, még Isten mély dolgaira is. De Isten Lelke nélkül senki semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Ne feledjük, hogy Isten senkit sem foszt meg önkényesen a bölcsességtől. Nem, Ő folyamatosan több világosságot és tudást ad, hogy mindenki megértésére jusson. Az emberek csak azért veszítik el a megértésüket, mert nem engedik, hogy Isten tanítsa őket, mint a gyermekeket.

Jaj azoknak, akik mélyen elrejtik Isten elől szándékaikat! Milyen szörnyű csalódás lehet azoknak az embereknek, akik így gondolkodnak: „ki lát minket, és ki ismer bennünket?”, amikor felfedezik, hogy „mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” (Zsid 4:13). „Ha azt mondanám: „A sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság”, a sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.” (Zsolt 139:11-12) Egy ideig úgy tűnhet, hogy minden jól el van rejtve. De „mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap megmutatja”. Amikor az Úr eljön, „világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait.” (1Kor 4:5) Az ítéletkor olyan lesz, mintha minden gonosz cselekedet, amelyet titokban követtek el az emberek, nyíltan, minden ember előtt tették volna meg. Ó, de sok mindent, amit a sötétség leple alatt tesznek, nem tennének meg, ha tudnák, hogy minden ember látja. Tartsuk észben tehát azt, hogy a világosság mindig ragyog, és járjunk úgy, mint a világosság gyermekei. Nem bölcs dolog megpróbálni titkolózni az Úr előtt. Bármilyen titkaink is vannak, osszuk meg azokat az Úrral!

„Ó, micsoda gazemberség!” Sok fordításban ez áll a 16. versben a „micsoda kifordított gondolkodás!” helyett. Ugyanez a kifejezés szerepel Lowth fordításában is. A „gazság” szó egyenértékű a „feje tetejére állítani a dolgokat” kifejezéssel. A „ki lát minket?” szavak, amelyeket azok mondanak, akik el akarják rejteni tetteiket az Úr elől, a dolgok feje tetejére állítását jelentik. Ez olyan, mintha Isten alacsonyabb rendű lenne az embernél, vagy mintha az agyag nagyobb lenne a fazekasnál. „Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő készített engem; és az edény a formálójának: Ez nem ért hozzá?” Nincs egyetlen olyan dolog az agyaggal kapcsolatban, amiről a fazekas ne tudna. Az ács mindent ismer arról a fáról, amit megmunkál, és ezért jól tudja, hogy mit készített. Ugyanígy, sőt, végtelenül inkább ismeri az Isten az emberek titkait, és nemcsak azt, amit megtett, hanem azt is, amit megtehet.

„Íme, még egy kevés kis idő és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé.” Isten feje tetejére állíthatja a dolgokat, és amikor ezt teszi, akkor az nem lesz más, mint hogy a dolgok helyükre kerülnek. Az emberek által elferdített dolgok nem maradhatnak abban az állapotban. Lásd a 24. fejezetben, hogyan és mikor állítja Isten a földet a feje tetejére.

„Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog.” Most a tanult emberek azt mondják, „nem ismerem az írást”, és nem tudják elolvasni a könyv szavait, de akkor még a vakok is olvasni fogják, és a siketek is hallani fogják azokat. Ennek eredményeként nagy lesz az alázatosok öröme az Úrban, és a szegények örvendezni fognak Izrael Szentjében. Akkor majd eltűnik a lepel, „amely minden népre ráborult, és a takaró, amely minden nemzetre ráterült”, és mindenki pontosan úgy látja majd a dolgokat, amint vannak. Most sokan rabságban vannak, az emberektől való félelem rabságában, akik vezetik őket. A szülők kényszerítik gyermekeiket, a férjek zsarnokoskodnak feleségeiken, és sokan, akik az evangélium szolgáinak helyét foglalják el, basáskodnak Isten öröksége felett. Sokan az istenfélelmük által is rabságban vannak, mert tévesen azt gondolják, hogy akik ilyen helyzetben tartják őket, azok Isten helyett teszik, őértük. Éppen az a lelkület, amely alávetette volna őket Isten akaratának - ha helyesen megértették volna azt - alárendelve tartja őket azok akaratának, akik tekintélyt szereztek felettük. De bizonyosan eljön az idő, amikor a rettenetes semmivé lesz. Sőt, az előtt az idő előtt, amikor a gúnyolódók nem lesznek többé, és a vétkekben éberen őrködők teljesen megsemmisülnek, az ő befolyásuk is megsemmisül, hogy mindazok az őszinték, akiket rabságban tartottak, szabaddá váljanak.

A Revised fordítás jobban visszaadja a 21. vers jelentését, mint a többi fordítás. Ott ezt olvassuk: „akik vétkessé teszik az embereket valamilyen ügyben, és tőrt vetnek a feddőnek egy perben, és elterítik az igazat egy semmiséggel”. Hasonlítsuk össze a Jak 5:1-7-tel! „Elítéltétek, megöltétek az igazat, és ő nem állt ellen nektek.” Csapdákat állítanak azoknak, akiket Isten arra rendelt, hogy elítéljék a világot a bűn miatt, az ártatlanokat kárhoztatják, az igazakat pedig bizonyíték nélkül ítélik el. Így van ez, mióta a bűn belépett a világba, ugyanígy nyilvánították bűnösnek Krisztust is, és így lesz ez mindaddig, amíg az Úr magához nem vesz minden hatalmat és nem uralkodik mindenek felett. Akkor Jákob háza, Isten népe nem fog félni és nem fog szégyenkezni. Arcuk nem lesz sápadt az elnyomótól való félelemtől.

A 24. vers nagy vigasztalást tartalmaz az Úr művében hűséges munkásai számára, akiknek munkájukra nézve gyakran az az érzésük, hogy: „Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet.” Az ígéret így szól: „Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak”. A pünkösdöt követő napokban több ezer tévelygésben tartott ember jutott el az igazság megismerésére. Sokan, akik azt kiáltották, „feszítsd meg”, igen, még a papok közül is sokan, akik között Krisztus árulói és gyilkosai voltak, engedelmeskedtek a hitnek. (ApCsel 6:7). De „jobb valaminek a vége, mint a kezdete.” Ha a korai eső ilyen gazdag gyümölcsöt hozott, sokkal többet fog hozni a késői eső. Isten gyermekei várjanak Tőle nagy dolgokat, és nagy dolgokat fog tenni Az, aki csodálatos a tanácsban és kiváló a művében.

The Present Truth, 1899. június 1.

A