A Lélek ajándéka

Ézsaiás 44:1-7

„¹De most hallgass rám, szolgám, Jákób és Izráel, akit kiválasztottam! ²Így szól az Úr, a te Teremtőd és Alkotód, az, aki anyád méhétől fogva megsegít: Ne félj, szolgám, Jákób, Jesurún, akit kiválasztottam! ³Mert vizet árasztok a szomjas földre és folyóvizeket a szárazra. Kiöntöm lelkemet utódaidra és áldásomat csemetéidre. ⁴Növekednek, mint fű a víz mellett és mint fűzfák a vízfolyásoknál. ⁵Az egyik ezt mondja: »Az Úré vagyok«, a másik Jákób nevét emlegeti. Amaz a kezére írja: »Az Úré vagyok«, és dicsekedve említi Izráel nevét. ⁶Így szól az Úr, Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten! ⁷Ki olyan, mint én? Szóljon! Jelentse be, és tárja elém, hogy mi történt attól kezdve, mióta réges-rég népeket teremtettem, és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.”

A kiválasztott

Milyen gyakran találkozunk a „kiválasztott” szóval ezekben a fejezetekben! Isten kiválasztotta Izraelt. De ki az Izrael? Izrael Isten fejedelme, az, aki hódít. Az Úr tehát csak azokat választja kegyeltjeinek, akik kiemelkedő sikereket értek el az életben? Ó, dehogy! A választásnak szükségszerűen a csata vége előtt kell megtörténnie. Mint jól tudjuk, Jákób már születése előtt kiválasztott volt. Mi a győzelemre vagyunk kiválasztva. Isten megáldott bennünket Krisztusban. „Mert kiválasztott minket őbenne a világ teremtetése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte.” (Ef 1:4) Mindenki kiválasztott, nekünk csak az Ő akaratának való engedelmességünkkel kell megerősítenünk elhívásunkat és kiválasztottságunkat.

Miért választ ki minket Isten?

Nyilvánvaló, hogy Izrael több mint egyetlen ember. Jákób, akit az Úr Izraelnek nevezett el, már több száz évvel azelőtt meghalt, mielőtt Ézsaiás próféta megírta volna ezeket a szavakat. Ezek Izrael minden gyermekére vonatkoznak. Isten vigasztalása itt még inkább nyilvánvalóvá válik. Ebben az ígéretében Isten elhárít minden csüggesztő akadályt Izrael elől. Figyeljük meg, hogy Isten a Jákób és az Izrael nevet egyaránt használja! Jákób a helyettesítő, az álnok cselszövő, az, akinek a jelleme minden egyéb, csak nem vonzó. Az Úr azt mondta, hogy Jákóbot születésétől fogva kiválasztotta. Ez azt jelenti, hogy minket is születésünktől fogva kiválasztott. De a rólunk szóló feljegyzés nagyon rossz. Nem számít, a Jákóbé is az volt. Azért választott ki, hogy jó emberekké tegyen minket, ezért nem kell siránkoznunk az életünk korábbi állapota miatt. Isten Krisztusban mindazt eltörli, amik voltunk. Minden ihletett ima egy ígéret arra, amit Isten meg fog tenni. A Zsolt 25:7 versében pedig ezt olvassuk: „Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg.” Isten ezen ígéretéről az előző fejezetben is olvastunk, ahol azt mondta: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!” Ő választott ki minket, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte” (Ef 1:4).

Gyermekek

„Ne félj, szolgám, Jákób, Jesurún, akit kiválasztottam!” A „Jeshurun” szó csak négyszer fordul elő a Bibliában, a másik három ezen kívül az 5Móz 32. és 33. fejezetében. A „Jeshurun” egy kicsinyítőképzős szó, mint amelyet az emberek becézgetésre használnak, és a „jó kis emberek” vagy a „kedves kis emberek” kifejezésnek felel meg. Ez minden emberre vonatkozik, ahogyan egy anya a gyermekére használ egy vigasztaló kifejezést. Isten gyengéd szeretetét mutatja meg az Ő népe iránt. Megfelel a Megváltó által oly gyakran használt „kisgyermekek” kifejezésnek.

Élő víz

Isten Lelke az élet vize. Ez a következő bibliaversekből is kitűnik: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit kapnak majd a benne hívők, mert még nem adatott a Szentlélek.” (Jn 7:37-39) Ne feledjük, hogy ez az ígéret Ézsaiás könyvében ugyanannak a népnek szól, amelyről az előző fejezetben azt olvastuk, hogy tanúk, és a Lélek szükséges ahhoz, hogy bizonyságot tegyenek, mert „a Lélek az, amely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy.” (1Jn 5:6-7) Isten, aki az élő vizek forrása, Lélek. (Jn 4:24) A Lélek „az Atyától származik”, a forrásból áradó folyó.

Hűvös folyók

Semmi sem nyújthat nagyobb elégedettséget, mint a hideg víz a szomjazónak. Isten nemcsak azt ígéri, hogy megitatja a szomjazókat, hanem azt is, hogy bőséges vizet önt rájuk. Aki tudja, milyen érzés szomjúságtól szenvedni egy puszta, víztelen helyen és tűző napon, az értékelni fogja ezt. Nemcsak arra vágyik, hogy igyon valamit, hanem arra is, hogy a vízbe vesse magát. Nemcsak egy pohár vizet akar, hanem egy folyót. És amikor messziről meglátja a folyót, odarohan, és lemerül, bedugja a fejét, vagy egészen belemerül a frissítő vízbe. Ugyanígy talál megelégedést az élő vízre szomjazó lélek.

Isten után szomjazni

Emlékezzünk az Isten utáni vágyakozást kifejező szavakra, amelyek a zsoltárokban szerepelnek: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt 42:2-3) „Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize.” (Zsolt 63:2) Mindannyian ismerjük ezeket a mondatokat, és mégis sokat veszítenek erejükből, mert csak átvitt értelemben értelmezzük, holott valójában nagyon is szó szerint kell érteni őket. A zsoltáros valóban képletes kifejezést használ, de csak az Isten utáni vágyakozását akarja kifejezni. Az Isten utáni szomjúság nem szófordulat, hanem valóság. Ahogy a szarvas vágyik a patakok vize után (ez az illusztráció), úgy vágyik a lélek Isten után. (Ez az, ami illusztrálva van.) A szomjúság, amelyet Isten olt, valóságos szomjúság, és Ő ugyanolyan valóságosan oltja, mint ahogy a patak csillapítja a szomjas szarvas szomjúságát.

Isten életének ivása

Emlékezzünk arra a bibliaszakaszra, amely szerint a megdicsőített Isten a folyók és patakok helye lesz számunkra! (Ézsa 33:21). Emlékezzünk arra, hogy az élet folyója, amely tiszta, mint a kristály, Isten és a Bárány trónjából fakad! (Jel 22:1). Izrael fiainak a pusztában szerzett tapasztalata arra tanít minket, hogy az Istentől és a Báránytól származó víz valóságos víz, amely valódi szomjat olt. (2Móz 17:1-7) Krisztus Izrael sziklája, és Ő a Mózes által megütött sziklán állt. Azt olvassuk, hogy a nép ivott „a lelki kősziklából, amely követi őket”. (1Kor 10:4) A lelki Kősziklából lelki víz fakad, de a lelki víz nagyon is valóságos. Elég valóságos volt ahhoz, hogy oltsa Izrael egész népének szomjúságát, és minden jószágának szomját is. Isten azt mondja a trónjából származó vízről, hogy bőségesen adja azt a szomjazóknak. (Jel 22:17) Ez a folyó megöntözi a szomjas földet és gyümölcsözővé teszi azt. „Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad.” (Zsolt 65:10-12) Ha eszünkbe jut, hogy az emberi testnek kétharmada víz, könnyen megérthetjük, hogy a víz az életünk. És amikor megtanuljuk, hogy a víz, amely az égből jön, és forrásokon keresztül csordogál a földből, közvetlenül Isten trónjából származik, akkor megértjük, hogy Isten életéből élünk.

Csak Isten képes a szomjat oltani

Valóság tehát, hogy az emberek szó szerint szomjazhatnak Isten után. Valahányszor tiszta, friss vízre szomjaznak, Istenre szomjaznak, még ha nem is tudnak róla. Minden kívánság, minden beteljesületlen vágyakozás nem más, mint a lélek Isten iránti szükségletének kifejeződése. Egyedül Ő képes betölteni minden élőlény vágyakozását. Krisztuson kívül senki más nem elégítheti ki, még akkor sem, ha a lélek nem ismeri fel ezt a valóságot. Néha az ember alkoholos italokkal próbálja oltani szomját, de azok soha nem oltják, csak még nagyobb szomjúságot keltenek. Ahelyett, hogy építenének, inkább rombolnak. Ez a lélek nem az élet, hanem a halál lelke. Sátán, aki megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy ő isten, és hogy a munkája isteni, az élet italát szeszes italnak nevezi. Az Istentől folyó víz az élet vize, míg a szeszes ital a halál vize. A felszólítás így szól: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel.” (Ef 5:18)

Az igazságra szomjazva - megelégítve

„A lélek ellenben élet az igazságért.” (Róm 8:10) A víz és a vér, amelyek egyet jelentenek a Lélekkel, szintén élet és következésképpen az igazság. Tudjuk, hogy Krisztus vére igazság, mert megtisztít minden bűntől. Az élet vizéből inni tehát Krisztus véréből inni, amely igazság és élet. „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5:6) Minden, ami igazi életet biztosít számunkra, Istentől származik. Valahányszor olyasmit veszünk magunkhoz, ami építi a testünket, az valójában nem más, mint Isten életéből kapott Krisztus vére, az élet vize. Ezért, ha elismerjük Istent az Ő ajándékaiban, akkor valóban igazságot kaphatunk minden korty vízzel. Minden szomjúságunk csak vágyakozás arra, amit Isten adhat nekünk. Azonban nem mindig vágyakozunk az igazságra. Ezért égető vágyunkat bármi mással próbáljuk kielégíteni, de nem Istennel. Nem népszerű beismerni az Istentől való függőségünket. Az emberek nem vonakodnak kimondani, hogy szomjasak, azonban soha nem mondanák azt, hogy Isten életét szomjazzák. Ezért van, hogy oly kevesen töltekeznek el igazsággal. Pedig Isten bőségesen árasztja ránk a Lelket, még akkor is, ha nem ismerjük fel az ajándékot. A hálátlanoknak éppúgy ad, mint a hálásaknak. Ha elismerjük az ajándékot, és megköszönjük Neki minden megújulását, az igazság ugyanolyan biztosan lesz a miénk, mint az, hogy Isten él. Milyen könnyű és tiszta az igazság és az élet útja!

The Present Truth, 1899. december 7.

A