Irgalmas felajánlás a szegényeknek

Ézsaiás 55:1-13 (Lowth fordítás):

„¹Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül és vételár nélkül bort és tejet! ²Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és keresményeteket arra, amivel nem laktok jól? Figyelmesen hallgassatok rám, akkor majd jót esztek, és élvezitek a kövér falatokat. ³Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek! Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján. ⁴Íme, tanúul adtam őt a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek. ⁵Íme, olyan nemzetet hívsz majd, melyet nem ismersz, és olyan nemzetek futnak hozzád, melyek nem ismertek téged, Jehováért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, mert megdicsőített téged. ⁶Keressétek Jehovát, amíg megtalálható, hívjátok őt, amíg közel van! ⁷Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a bűnös ember! Térjen vissza Jehovához, aki megkönyörül rajta, és Istenünkhöz, mert ő nagylelkű a megbocsátásban! ⁸Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. – ⁹Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. ¹⁰Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ¹¹úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem. ¹²Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetlek titeket; a hegyek és halmok ujjongásban törnek ki előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. ¹³A tövisbozót helyén ciprus nő, és a csalán helyén mirtusz nő; Jehovának dicsőségére lesz, örök jelül, amely nem vész el.”

Valódi lelki víz

Ebben a fejezetben ugyanaz a felhívás hangzik el, mint a Jn 7:37 és a Jel 22:17 versekben. Istennél van az élet forrása (Zsolt 36:10). Ő „az élő vizek forrása” (Jer 2:13). Jézus Krisztus a szikla, amelyből vízfolyamok áradnak a nép felüdülésére (1Kor 10:4). Az idézett versből megtudjuk, hogy a pusztában a víz felajánlása az izraeliták számára azt mutatja, hogy az Úr valóságos vizet kínál. Ez a víz fenntartja az életet, még az állatok életét is, hiszen az állatok és az emberek is ugyanabból a vízből ittak. Ez azonban lelki ital volt (1Kor 10:4). Ez arra tanít bennünket, hogy ha naponta elismerjük Istent az Ő ajándékaiban - a mindennapi ételünkben és italunkban -, akkor nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is táplálni fogjuk általa. Egyébként is semmink nincs, amit nem Isten ad nekünk. Minden tőle származik, az Ő lényéből, az Ő életéből. De Isten Lélek, ezért mindennek, ami Tőle származik, lelkinek kell lennie. Ő „megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban” (Ef 1:3). Ha az izraeliták a pusztában elismerték volna a Forrást, amelyből naponta ittak, és dicsőséget adtak volna Neki, akkor nemcsak az örök élet erejét tapasztalták volna, hanem képesek lettek volna megosztani azt másokkal is, bármerre mennek. (Lásd Jn 7:37-39). Isten valóságos dolgokhoz hív bennünket. Ma ugyanolyan lehetőségünk van inni az élő Sziklából, mint Izraelnek volt. Használjuk ki ezt a lehetőséget jobban, mint a zsidók tették a pusztában! Ne essünk bele ugyanabba a hitetlenségbe, mint ők!

Az ingyen kapott legjobb dolgok

A legjobb dolgok ingyen szerezhetők meg, hiszen a pénz nem is jöhet szóba velük kapcsolatban. Ezek felbecsülhetetlenek. Az emberek általában dolgoznak a pénz megszerzéséért. Terveznek, sőt, harcolnak a pénzért, mintha ez lenne a legkívánatosabb dolog a világon, mégsem vehetik meg rajta azt, ami az egészség, az élet, a szerelem szükségletét kielégítené. „Igen – mondhatná valaki - a jelenlegi körülmények között szükség van a pénzre, hiszen még az élethez elengedhetetlen dolgokat is, mint például a vizet, azoktól a vállalatoktól kell megvásárolnunk, amelyek monopóliumot szereztek rá.” Igaz, viszont az ígéret így szól: „Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak nektek.” (Mt 6:32-33) A legfontosabb dolog nem a megélhetés. Valóban, nem ezt kell tennünk az első helyre, mert Isten gondoskodik szükségleteinkről, hiszen Ő a mi életünk. Az első és egyetlen gondunk az, hogy dicsőítsük Istent azzal az élettel, amelyet ingyen adott nekünk. Ha az emberek bíznának ebben a valóságban, és mindig emlékeznének rá, nem lenne annyi kompromisszum és az igazság megtagadása azon az alapon, hogy mindezek szükségesek az élethez.

Nem! Az Úr azt mondja: „Hallgassatok, hallgassatok reám, és lelketek élni fog.” „De ez a lelki életről szól!” - mondja valaki. Nos, tegyük fel, hogy ez igaz. Melyik nagyobb és melyik tart tovább, a fizikai élet vagy a lelki élet? Nem nagyobb az „örök élet”, mint a néhány éves földi lét? Ami nagyobb, az nem foglalja magában azt is, ami kisebb? Ha Isten képes örökéletet adni nekünk, akkor vajon nem tarthat életben minket arra a rövid időre, amit a jelen világban kell töltenünk? „Ó, kicsinyhitűek!” Hogyan győzheti meg magát az ember arról, hogy hisz Istenben, és bízik az Úrban az örökkévalóságig tartó üdvösség tekintetében, ha fél megtartani a parancsolatokat, nehogy elveszítse fennmaradását?

„Hallgassatok rám, és élni fog lelketek.” Isten mondja ezt, aki feltámasztja a halottakat. Az emberek napról napra és évről évre ismételgetik: „Hiszek a holtak feltámadásában”, de amikor bízniuk kellene az Úrban a mindennapi kenyérért, amellyel a jelen időben fenntartják életüket, nem mernek kockáztatni. Nem látjátok, hogy az Isten hatalmába vetett hit, amellyel feltámasztja a halottakat, magában foglalja azt a hitet is, hogy Ő fenntartja a mostani életünket, és ellát minket minden szükséges dologgal? Miért igyekeznek az emberek kitartóan elválasztani a vallásos és a mindennapi dolgokat egymástól? Isten képes teljesen megszabadítani bennünket, és ennek az a bizonyítéka, hogy most ment meg, és életet ad nekünk.

Isten minden ajándéka jó

Istennek az az óhaja, hogy minden ember örüljön az életnek és minden jó dolognak. Az ember problémája az, hogy hamis elképzelése van arról, hogy mik a jó dolgok. Ízlésünk eltorzult, így természetesen a rosszat jónak, a jót pedig rossznak nevezzük. El kell fogadnunk Isten igen nagy és becses ígéreteit, amely által isteni természet részeseivé válunk, és akkor helyes lesz a táplálkozásunk és a lelki megítélésünk. Akkor szeretni fogjuk azt, ami valóban jó, még akkor is, ha a jelenlegi, eltorzult étvágyunknak nem tetszik. Ugyanez volt a régi Izrael hiányossága is. Lelki táplálékkal, a mennyei kenyérrel táplálta őket az Úr, de nem értékelték az eledelt, és nem ismerték el az Istent. Hálát sem adtak az Adományozónak, ezért az eledel nem változtatta meg őket, és nem lettek lelkiek általa. Ez volt a legjobb táplálék, amit ember evett valaha ezen a földön, az angyalok eledelét ették, mindent felülmúló tápértékkel, az „angyalok kenyerét” ették, amely elképesztő erőt adott. Mégis azt mondták: „a mi lelkünk eleped” és „hitvány eledelt utálja a mi lelkünk” (4Móz 11:6; 21:5). Két dolgot kell szem előtt tartanunk annak eldöntésére, hogy valami jó vagy sem. Az első a kiváltott hatás. Jó vagy rossz eredményt hoz? Ha jó eredményt hoz, akkor jó. Ha rossz eredmények követik, akkor rossznak kell lennie, függetlenül attól, hogy mennyire tetszik a szemünknek vagy a szánknak. Ezután következik az íz kérdése. Bármi, ami valóban jó, az jó ízű, még akkor is, ha elsőre eltorzult érzékszerveink nem így érzik. Ha tudjuk, hogy valami jó és csak jót eredményez, akkor úgy tudjuk nevelni az étvágyunkat, hogy az felismerje a jót, és kimondhatatlanul kellemes ízűnek fogjuk találni. Ha hagyjuk, hogy az Úr nevelje érzékszerveinket, akkor idővel mindent, ami ártalmas, undorítónak fogunk találni. De ez csak azzal az emberrel történik meg, akiben az isteni természet munkálkodik.

Dávidnak ígért biztos kegyelem

„Örök szövetséget kötök veletek a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján.” Figyeljük meg, hogy e kijelentés után ez következik: „Hallgassatok rám, és élni fog lelketek.” Vagyis Dávidnak ígért biztos kegyelem magában foglalja a halottak feltámadását is. Isten nagy ígéreteket tett Dávidnak, de ezek közül egyik sem teljesülhetett a feltámadásig, és Dávid így is értette ezeket. Megvallotta, hogy idegen és zsellér, mint minden őse, Ábrahám, Izsák és Jákób (Zsolt 39:13). Nos, mindaz, aki ezt mondja, vallja, hogy egy jobb hazát keres, egy mennyei hazát. „Azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nekik várost”. (Zsid 11:13-16). Krisztus Dávid Fia, és Ő fog ülni atyja, Dávid trónján, és „uralkodik a Jákób házán mindörökké” (Lk 1:31-33).

De az a tény, hogy a Dávidnak ígért biztos kegyelem csak Krisztus és a feltámadás által teljesedik be, azt mutatja, hogy aki hisz és elfogadja Krisztust, az részesül belőle. Krisztus ugyanis mindenkiért meghalt és feltámadt. Valóban, ez nyilvánvaló az általunk tanulmányozott szövegből, hiszen a hívás nem korlátozott. A felhívás, hogy ingyen és pénz nélkül igyanak és vegyenek kenyeret, bort és tejet, mindenkinek szól. Ez az evangélium irgalmas hívása minden rászoruló, szomjas és bűnben szenvedő lélekhez. Nos, azoknak is azt mondják: „örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján”, és ez azt mutatja, hogy aki elfogadja az evangéliumot, az Dávid házának tagjává, Izrael országának alattvalójává válik. Így megértjük, hogy Izrael nem egy ismert és elismert nemzet ezen a földön, hanem az „igaz nép, a hűség megőrzője” (Ézsa 26:2). Ezekért nyílnak meg előttük a mennyei város, az új Jeruzsálem kapui (Jel 22:14).

Izrael a zászló

Krisztus maga Izrael. Lásd Ézsa 49:3 versét: „Szolgám vagy te, Izrael, akiben én megdicsőülök.” Mindenki csak Krisztusban üdvözülhet, és mindenki, aki Krisztusban van, Ábrahám magva „és ígéret szerint örökös” (Gal 3:29). Ezért mindenki, aki Krisztusban van, Izrael, a többiek nem. De mivel Krisztus Izrael és Krisztus a népekért felemelt zászló, ez azt jelenti, hogy Izrael minden nemzet jele, a zászló, amely köré minden népet hívnak gyülekezni. Mert minden nemzetből, nyelvből és népből jönnek majd emberek, és Izrael nemzetének részévé válnak, és Krisztus belső lakozása lesz az, ami vonzza őket és megdicsőíti népét. Ő közel van mindenkihez, aki segítségül hívja Őt. Igen, Ő közel van mindenkihez, és várja, hogy hívják. Egyetlen embert sem hagy el, hiszen azért jött, hogy megkeresse őket, és mindazok, akik hozzá fordulnak, ahelyett, hogy menekülnének előle, Izrael országának tagjaivá válnak. Sőt, fejedelmekként, királyokként és papokként ismerik majd el őket. Mert Dávid királyságában, amely felett Krisztus uralkodik, senki sincs, aki alacsonyabb rangú lenne a királynál.

Isten gondolatai

Ki gondolhatja a végtelenség gondolatait? Nyilvánvalóan senki, kivéve azt, aki végtelen. Ezért kell Istennek bennünk lakoznia, és bennünk gondolja az Ő fenséges gondolatait. Máskülönben minden gondolatunk téves és értelmetlen lenne. A felhívás által, hogy hagyjuk el útjainkat és gondolatainkat, Isten nem azt akarja, hogy személytelenné váljunk, hanem hogy gondolkodjunk és cselekedjünk, de minden cselekedetünk és gondolatunk forrása Ő legyen. Ő a valódi élet forrása. Ezért, ha Ő nem lakik bennünk, és jelenlétét nem ismerjük el folyamatosan, életünk nem lesz más, mint délibáb. Milyen csodálatos igazság, hogy Isten gondolkodhat bennünk, és ezáltal agyunk csak Isten értelmének részévé válik! Akkor Isten testünkben lakozásának és munkálkodásának csodája fog láthatóvá válni bennünk. Ez a csodálatos kiváltság mindenkinek fel van ajánlva. Ez része az örök szövetségnek, Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján.

Isten Igéje gyümölcsöt terem

Pontosítás végett bátorkodtunk megváltoztatni egy szót a Lowth-féle fordításban. A 10. verset úgy fordította, mint a hagyományos Bibliában, azaz: „Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet…” Ez nem a pontos fordítás a héber nyelvből, és félreértéshez vezethet. A héber kifejezés ugyanaz, mint az 1Móz 32:26 versben: „Nem bocsátalak el téged, míg meg nem áldasz engemet.” A szövegnek tehát azt kellene kifejeznie, hogy az eső és a hó nem tér vissza az égbe, hacsak nem öntözi meg a földet. A Polychrome Biblia így fordítja ezt a verset, akárcsak a Segond francia fordítás, ezért vettük a bátorságot, hogy Lowth fordításába is beillesszük, hogy az olvasó ne hagyja figyelmen kívül. A bibliavers nem azt állítja, hogy az eső és a hó egyáltalán nem tér vissza az égbe, hanem azt, hogy nem tér vissza oda anélkül, hogy ne öntözné meg a földet és termékennyé ne tenné azt. Utána visszatérnek a föld gyümölcseivel megrakodva. Így lesz ez az evangélium igéjével is. Nem tér vissza üresen Istenhez, hanem gyümölcsöt terem. Korlátozott látásunk számára úgy tűnhet, mintha az ige céltalanul hangzott volna el, de Isten kijelenti, hogy eléri célját, amiért küldetett. Az ige nem hiába hangzik el. Ezért, ha csak az Úr igéjét szóljuk, Isten gondoskodik arról, akár Sámuel esetében is, hogy egyetlen igénk se hulljon a földre és ne vesszen el. Isten igéje az a mag, amelyből származik mindaz, ami a földből kinő. Az ige megújítja az embereket is, és gyümölcsözővé teszi őket Isten számára.

Megújult föld

E fejezet záró versei a megújult föld képét mutatják be, amely megtisztult a tövisek és bogáncskórók átkától, és teljes virágzásba borul, mint kezdetben. Mindez Isten szava által fog beteljesedni, ugyanazon szó által, amelyet szolgáinak szájába ad (lásd Ézsa 51:16). Ez egy újabb utalás a Dávidnak ígért biztos kegyelemre, amelyet az örök szövetség által ígér mindazoknak, akik válaszolnak az irgalmas hívásra, hogy jöjjenek az Úrhoz, egyenek és igyanak Belőle, és csak az eljövendő világban, az új földön teljesedik be. Az új föld az ígéret beteljesedése. De nekünk itt, a jelenben kell elfogadnunk és örülnünk neki, különben soha nem fog megvalósulni. Amikor az emberek befogadják az Úr igéjét, és átalakulnak általa - megízlelve Isten jó igéjét és az eljövendő világ erőit -, csak akkor fog megújulni a föld a lakói számára.

Egy nagyszerű koncert

Micsoda áldott koncert lesz, amikor a hegyek és a dombok énekelni fognak és a mező összes fája tapsolni fog! Ki ne szeretne ott lenni, hallani és látni ezt? „De – mondhatja valaki - ez mind képletes. Nem szabad szó szerint venni, mert a hegyek és a dombok nem énekelnek, és a fák nem tapsolnak. A valóságban nincs is kezük.” Ó, ostoba bölcsesség, amely olyan sokat tud, hogy minden tudást kizár! Így gondolkodtak Jézus tanítványai is, amikor mondta nekik, hogy fel fog támadni a halálból. Biztosak voltak abban, hogy szavait nem szó szerint kell érteni, mert úgy okoskodtak magukban, hogy Mesterük nem halhat meg és nem támadhat fel. De tévedtek. Ha nem „érveltek” volna, hanem hittek volna az Ő szavainak, akkor sok szégyentől és zűrzavartól kímélték volna meg magukat. Tegyük fel, hogy az Isten szava feletti vitatkozás helyett inkább hagyjuk, hogy Ő tanítson minket. Isten kijelenti, hogy a hegyek és a dombok énekelni fognak, és ezért elhisszük, hogy így lesz és hallani fogjuk őket. Akkor megtanulnánk valamit a zenéről, amit a világ nagy zeneszerzői nem tudnak megtanítani nekünk. Van olyan fény, amit az emberi szem nem érzékel, és sok olyan hang, amire az emberi fül túl süket ahhoz, hogy meghallja, viszont Isten látja és hallja azokat. Amikor annyira lelki emberekké válunk, hogy méltóak leszünk a lelki testekre, akkor képesek leszünk olyan dolgokat látni és hallani, amelyeket az ember értelme még nem fogott fel addig. Ezek a dolgok a Szentlélek által tárulnak fel előttünk. Adjuk hát át magunkat Neki, hogy teljesen lelki emberekké váljunk, és így képesek legyünk elnyerni az igazi bölcsességet, Isten bölcsességét. „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”

The Present Truth, 1900. április 12.

A