1. prédikáció

A Rómabeliekhez írott levél az egyik legcsodálatosabb könyv a Bibliában. Az előttünk álló tizenhat leckében a legrövidebben érinthetjük a könyv vázlatát. Fel vagyunk készülve, hogy olyan dolgokat találunk benne, amelyeket talán nem értünk, ahogyan azt sem értjük, hogy a végtelen Isten hogyan tartja fenn a világegyetemet az Ő hatalmának szavával. Mi hisszük, amit nem érthetünk, mert Isten kijelentette. A Biblia tanulmányozásakor olyan helyzetbe kerülünk, ahol Isten elmondhatja és megmagyarázhatja Szavának titkait.

A Rómabeliekhez írott levél első tizenöt verse bevezető versek, az első hét vers a üdvözlést tartalmazza; a következő nyolc vers pedig személyes magyarázat. Azonban e versek a Biblia leggazdagabb szakaszai közé tartoznak. Például a 12. versben Pál apostol kijelenti, hogy nemcsak azt várta, hogy látogatásakor szolgáljon a gyülekezetnek, hanem azt is, hogy a gyülekezet szolgáljon neki. Pál apostolnak és a gyülekezetnek kölcsönösen kellett a hitük által megvigasztalniuk egymást. Ez nem a gyülekezet azon állapotát mutatja, amikor a prédikátor a tévedések leküzdése és a testvérek közötti nézeteltérések rendezése miatt fáradozik.

A 16. és 17. versekben találjuk a levél témáját. Az egész könyv nem más, mint e verseknek a kiterjesztése.

A fejezet utolsó verseiben Isten igazságosságának a bűnös ember megbüntetésével kapcsolatos kijelentését és az Istentől való elszakadás következményeit olvashatjuk. Hajlamosak vagyunk körülbelül olyan elképzelést kialakítani, hogy rendelkezünk a harmadik angyal üzenetével - amely egy igazságrendszerből áll, olyan témákkal, mint a törvény, a szombat, az ember természete, Jézus második eljövetele stb. - és ehhez hozzáadunk egy kis evangéliumot, a hit általi megigazulás gondolatát. Csak egyetlen tan létezik, amelyet hirdetnünk kell, ez pedig Krisztus evangéliuma. Mk 16:15-16, ez a mi küldetésünk. Azok, akik hisznek az evangéliumban, üdvözülnek. Nincs semmi más, amit hirdethetnénk, csak az evangélium? Ez „Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére [...]” Mit akarunk a megváltásunkon kívül? Mi mást kérhetnénk még?

Az evangélium igazságot hoz. Isten igazsága az, amit Ő tesz, ez az Ő útja. Harmóniában lenni Vele azt jelenti, hogy az Ő útját tesszük a mi utunkká. Az evangélium felfedi számunkra ezt az utat (Róm 1:17), és ennél többet jelent, mert az evangélium Isten ereje, amely megvalósítja bennünk az Ő útját. A Biblia Isten útjának kijelentése, és ez az út a tízparancsolatban van összefoglalva, amely az Ő igazságának kijelentése. (Ézsa 51:6-7). A Mt 6:33 versben Krisztus kijelenti, hogy ez az igazság az egyetlen szükséges dolog. Miért? Mert az igazság az élet, és akiben megvan az Isten igazsága, annak minden megadatik ebben a világban és az eljövendőben.

A Róm 1:17 versben a hit általi megigazulásról olvasunk. „Az igaz ember pedig hitből él.” Semmi másból? Hit és cselekedetek által? „Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.” (Péld 30:6) Igaznak lenni annyi, mint megigazítva lenni, és a megigazított ember igaz tetteket cselekszik. Ez a megigazulás gyümölcse. De hogyan viszi véghez ezeket a cselekedeteket? Hit által. (Jn 6:28-29). „Az az Isten dolga, hogy higgyetek [...]” Talán szűk elképzelésünk van arról, hogy mit jelent a hit.

„Az igaz ember pedig hitből él.” Itt találunk mindent. Semmit sem lehet hozzátenni Isten igazságának Jézus Krisztus hite általi prédikálásához. Mi a helyzet e tanokkal, mint például a szombat, a halhatatlanság stb.? Mivel „Isten országa és az Ő igazsága” az egyetlen szükséges dolog, és mivel a Bibliában nincs semmi lényegtelen, ezért ezek a tanok ugyanannak a tőnek az ágai, mind összegyűjtve a hit általi megigazulás tanában. Nem prédikálhatunk mást, mert minden, ami ezen kívül van, az bűn.

A Róm 1:18 versében: Isten haragja azok ellen nyilvánul meg, akik „az igazságot hamissággal feltartóztatják”. Kapcsoljuk össze ezt a verset a Róm 10:3 verssel! Isten egy élő Isten. Az Ő trónja egy élő trón. Ott van az élet vize, és az élet fája – minden élet. Ezért az Ő igazsága cselekvő élet. Egyesek, nem akarva elismeri ezt az igazságot, nem hajlandók alávetni magukat, és ellene szegülnek. Isten meg fogja büntetni az embereket. Miért? Mert azonosulnak a bűnnel. A bűn áthatja őket, és amikor eltűnik a bűn - mert a bűnnek el kell pusztulnia - magával ragadja őket. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy Isten nem részrehajló az emberekkel szemben.

A Róm 1:19-20 verseiben: Isten igazságtalan? Nem, mert a teremtéstől kezdve az Ő művei tanúskodnak Róla. Sokan nem tudják, hogy a világ nem teremtheti meg önmagát, de „megismerhető”.

A Róm 1:21-32 verseiben: Hogyan lehetséges, hogy az emberek nem tudják? Annyi mindent tudnak. „Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek [...]” A legirracionálisabb dolog a világegyetemben az emberi racionalitás. Ez abszolút bolondság Isten számára. (1Kor 1:19-31).

Pál apostol azt mondta, hogy akik megcselekszik az általunk tanulmányozott fejezet utolsó részében leírt dolgokat, tudják, hogy méltók a halálra, és nem találhatunk olyan embert, aki ezt ne tudná. A pogányság, amelyről Pál apostol beszélt, - amelyet Athénban és máshol képviseltek - nem az e világ dolgairól való tudatlanságból származott. Olyan emberek képviselték a pogányságot, akiknek a művészetekben és a tudományokban végzett munkáit napjainkban is tanulmányozzák. Az Isten nélküli ember csak annyit tudhat, amit egy állat. És a diplomán kívül mi a különbség kettőjük között? Nem létezik Istentől elkülönített bölcsesség. Ezt állította Pál apostol, amikor így írt: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen titeket valaki bölcselkedéssel [...] amely a világ elemi tanításain alapul, és nem Krisztus szerinti.” (Lásd még 1Kor 1:18 és Kol 2:3)

Sokat hallunk a „természetes erkölcsről” vagy a „tudományos erkölcsről” – az erkölcsről, amely minden emberre jellemző. Erről írt Pál apostol, hogy ez nem más, mint pogányság. A pogányságról alkotott közkeletű elképzelés helytelen. A pogány az az ember, aki nem ismeri Istent. Lehet vallásos ember, de bölcsességének forrása nem Isten. A Mk 7:22-23 verseiben Krisztus leírja a „természetes erkölcsösség” forrását. Minden szív egyforma; ugyanabból a vérből vagyunk teremtve, hogy éljünk ezen a földön. Pogányok azok az emberek, akik megteszik a Pál apostol által az első fejezetben elmondott dolgokat, függetlenül attól, hogy hol élnek. Azok az emberek, akik az Egyesült Államokban vagy Angliában a természetes szív késztetéseit követik (Gal 5:19-21), semmivel sem jobbak azoknál, akik ugyanezt teszik Kínában.

Hasonlítsuk össze a 2Tim 3:1-7 verseit a Rómabeliekhez írott levél első fejezetének utolsó részével! Szinte egyformák. Ez azt jelenti, hogy az emberek az utolsó időkben nyíltan pogányok lesznek – átadva magukat a test cselekedeteinek. Ez segít megmagyarázni sok olyan ószövetségi utalást, ahol Isten a pogányok ítéletéről beszél. Ez azt jelenti, hogy mindazok, akik elpusztulnak, pogányok lesznek. Kik a pogányok? Róm 2:1 - „mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz.” Tettünk-e már olyan dolgot, amiről szégyellnénk beszélni? Miben különbözünk a pogányoktól? Itt bőven van tere az evangéliumnak. Szégyen beszélni azokról a dolgokról, amiket titokban tettünk, de „nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére [...]”

General Conference Daily Bulletin, 1891. március 8.