8. prédikáció

Csak egyetlen cél lehet azok elméjében, akik Isten Igéjét tanulmányozzák, mégpedig az, hogy a tanulmányozás által közelebb kerülhetnek Istenhez. Isten nem részrehajló. Mindenkinek adja Szentlelkét, akik kérik Tőle. Egyformán kész arra, hogy a Biblia igazságait egyiknek és másiknak is világossá tegye. Békesség és világosság áradhat szívetekbe abból, amit erről a szószékről hallotok, de ha nem ismeritek magatoknak az igét, akkor ez a békesség és világosság nem marad meg bennetek. A Szentlélek közli a Biblia szavait, és azokat csak a Szentlélek segítségével lehet megérteni. Aki aláveti magát a Szentléleknek, képes lesz saját magának megérteni a Bibliát.

A Biblia megértéséhez egyetlen igazi segítő van: Isten Lelke. Ha Krisztusról és az Ő művéről szóló gondolatokat mások írásaiból vesszük át, akkor legjobb esetben is másodkézből kapjuk azokat. A világosságot közvetlenül a Bibliából vegyétek! Tanuljátok a Bibliát magából a Bibliából! Amikor a Szentlélek megvilágosítja elménket, még ha az ige egyszerűnek is tűnik, ugyanakkor olyan magasságok és mélységek rejlenek benne, amelyek csodálattal töltenek el bennünket. Az egész örökkévalóságot az üdvösség tervének tanulmányozásával fogjuk tölteni, és minél többet tanulmányozzuk, annál több mindent fogunk találni, amit tanulmányozhatunk.

A tegnap esti tanulmányozás közel vitt bennünket Róm 5:5 verséhez. A ma esti tanulmányozást a 6. verssel kezdjük.

„Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.” Emeljük ki az „erőtelenek” szót! A világtörténelemben elérkezett az az időpont, amikor Krisztus feláldozta magát a golgotai kereszten. De nem az volt az egyetlen alkalom, amikor Krisztus felajánlotta magát a bűnösökért. Kik a bűnösök? Ők az „erőtelenek”. Az emberi család a bűnbeesés óta erőtelen, és erőtelen ma is. Amikor az emberek erőtelennek bizonyulnak, Krisztust kell felmagasztalni, mert Ő azt mondta, hogy minden embert magához vonz. Tehát ma mi is ugyanúgy tekinthetünk Krisztusra, mint a megfeszített és felmagasztalt Megváltóra, mint ahogy a tanítványok is tehették.

Néha azt gondoljuk, hogy mi visszatekintünk Krisztusra, a pátriárkák és próféták pedig előre tekintettek Őrá. Valóban így van ez? Mi Krisztusra tekintünk és ők is így tettek. Mi Krisztusra tekintünk, a szerető Megváltóra, aki a mi oldalunkon áll, és ők is így tettek. Mózes így szólt Izráel fiaihoz: „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel értünk a mennybe, hogy elhozza azt nekünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? [...] Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.” (5Móz 30:12,14) Az Ige, aki Krisztus, a Megváltó, közel volt hozzájuk és közel van hozzánk is.

Mindannyian ittak a lelki kősziklából, amely velük ment és a kőszikla Krisztus volt. Az izraelitáknak nem kellett előre tekinteniük Krisztusra. Ő közel volt hozzájuk. Ő volt a világ megalapítása óta a megöletett Bárány. Ő a jelenvaló Megváltó, és mindig is az volt mindazok számára, akik azzá teszik Őt. Ő Ábel számára is jelenvaló Megváltó volt. „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain” (Zsid 11:4) „Hit által”? Miben? Isten Fiában, mert számára sem létezett más, akiben hihetett volna. Hasonlóképpen Énókh is hitben járt Krisztussal. Ő nem tekintett egy távoli jövőbe, hogy a Megváltótól segítséget kapjon. Krisztus a jelenvaló Megváltó volt számára, és Énókh együtt járt Vele.

A világ minden korszakában, amikor az emberek erőtelennek érezték magukat, Krisztus volt számukra a Megváltó. Figyeljük meg, milyen világosak ezek a szavak: „Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.” (Róm 5:6) Ábel erőtelen volt, és Krisztus meghalt érte. Énókh erőtelen volt, és Krisztus meghalt érte. Ábrahám és Sára erőtelenek voltak, és Krisztus meghalt értük. Az Ő halála mindannyiuk számára valóság volt. Milyen hatalmas volt Krisztus Ábrahám számára! Krisztus az a Messiás, aki akkor még nem jött el, akinek Ábrahám által kellett eljönnie, az a Messiás olyan hatalmas volt, hogy az Őbelé vetett hit által született meg Ábrahám és Sára gyermeke, Izsák, hogy Krisztus e fiú által eljöhessen. A föld történelmének minden korszakában Krisztus jelenvaló Megváltó volt mindazok számára, akik „erőtelenek” voltak.

„Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.” (Róm 5:7) Az eredeti fordításban az „igazért” szó jelentése más, mint a „jóért” fordított szó jelentése. Az „igazért” szó itt szigorúan becsületes és egyenes embert jelent, de akiben semmi különösebb szeretetre méltó nincs. Egy ilyen emberért aligha halna meg valaki. De egy „jó” emberért, aki kedves és jóindulatú, aki mindenét odaadná, hogy a szegénynek enni adjon, és a mezítelent felruházza, egy ilyen emberért egyesek meg is halnának. Ez a legnagyobb magasság, ahová az emberi szeretet eljuthat. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” (Jn 15:13) De vegyük észre Isten szeretetét! „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.” (Róm 5:8) Túl gyakran mérjük Istent és az Ő szeretetét önmagunkhoz és a mi szeretetünkhöz. Az Úr azt mondta Dávid által: „Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?” (Zsolt 50:21) A meg nem változott szív úgy bánik mással, ahogy bánnak vele, és önmagához mérten ítéli meg Istent, de Isten szeretete egészen más, mint az emberi szeretet – az Úr szereti ellenségeit.

Milyen csodálatos és felülmúlhatatlan Isten szeretete, és milyen nagy volt a szeretet mértéke, amelyet szeretett Fia halálával mutatott meg! Mit tett a világ, amivel kiérdemelte Isten jóságát? A világ összefogott Isten ellenségeivel; ezért nem érdemelt mást, csak büntetést. Egyesek azt mondják, hogy nem fogadhatják el Krisztust, mert nem méltók rá. Emberek, akik évek óta kereszténynek vallják magukat, megtagadják maguktól Krisztus gazdagságát, mert azt mondják: „Nem vagyok méltó.” Ez igaz. Nem méltók. Egyikünk sem méltó. Isten azonban azzal mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Miért halt meg? Hogy méltóvá tegyen minket; hogy tökéletessé tegyen Őbenne. Az a probléma azokkal, akik méltatlannak tartják magukat, hogy nem érzik magukat elég méltatlannak. Ha „erőtelennek” éreznék magukat, részesülhetnének Krisztus hatalmában. A hit általi megigazulás, valamint a Krisztusban való élet és békesség teljes titka a Bibliában való hitben rejlik. Egy dolog a Bibliában való hit megvallása, és egy másik dolog elfogadni annak minden szavát, mintha Isten szája szólt volna hozzánk egyenként.

Az 1Tim 1:15 versben Pál apostol ezt mondta: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket [...].” Pontosan azért jött Jézus – hogy megmentse a bűnösöket. „Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala.” (Mt 18:11) Ó, bárcsak az emberek felismernék, hogy erőtelenek! Ha eljutnak erre a pontra, akkor megkaphatják Krisztus erejét. Ennek a hatalomnak a megszerzése mindent megér.

Nagy dolog hinni abban, hogy Krisztus meghalt a bűnösökért. Néha szinte csüggedtnek érezzük magunkat, az ég sötétnek tűnhet a fejünk fölött, és minden, amit teszünk vagy mondunk, értéktelennek tűnhet. Olyankor azt gondoljuk, hogy imáink nem emelkednek feljebb a fejünknél. Mit csináljunk ilyenkor? Hálát kell adnunk Istennek. „Megköszönni? De mit? Nincs áldásom, egyáltalán nem érzem, hogy az Ő gyermeke vagyok; mit köszönhetek Neki?” Köszönjük meg Neki, hogy Krisztus meghalt a bűnösökért. Ha ez elsőre nem sokat jelent nekünk, ismételjük újra a szavakat, ismételjük őket! Akkor hamarosan világosság fog ragyogni. Érezni fogjuk, hogy a hitetlenek közé tartozunk; és akkor a mienk lesz az ígéret, hogy Krisztus meghalt értünk. Térden állunk majd Előtte, mint bűnösök, hogy így részesülhessünk az Ő halálának előnyeiben. Mi a halálnak a haszna? „Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.” (Róm 5:9-10) Sokan úgy viselkednek és úgy beszélnek, mintha Krisztus végleg meghalt volna. Igen, meghalt, de feltámadt és örökké él. Krisztus nincs József sírjában. Nekünk egy feltámadt Megváltónk van. Mit tesz értünk az Ő halála? Megbékít minket Istennel. Krisztus halála az, ami minket Istenhez visz. Ő meghalt, az igaz az igazságtalanokért, hogy Istenhez vezethessen bennünket. Ezt tartsuk észben! Krisztus halála az, ami Istenhez vezet minket. Mi tart ott bennünket? Krisztus élete. Az Ő élete ment meg minket. Tartsuk elménkben ezeket a szavakat, „amikor megbékélünk Vele, az Ő élete által üdvözülünk.”

Miért áldozta fel Krisztus az életét? „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Krisztus azért adta az életét, hogy nekünk életünk legyen. Hol van ez az élet? Mi ez az élet? És hol kaphatjuk meg ezt az életet? János 1:4 versében ezt olvassuk: „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.” Egyedül Őbenne van az élet, és Ő adja ezt az életet mindazoknak, akik elfogadják. (Jn 17:2) Akkor Krisztusnak van élete, és Ő az egyetlen, akinek van, és hajlandó nekünk adni. Mi ez az élet? Jn 17:3 verse: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Akkor van-e örök élete annak, aki ismeri Krisztust? Ezt mondja Isten igéje.

János 3:36 versében Jézus ismét azt mondja: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van [...].” Ezek Jézus Krisztus szavai. Honnan tudhatjuk, hogy a miénk ez az élet? Ez egy fontos kérdés. „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.” (1Jn 3:14-15)

Egyesek azt mondják: „Tudjuk, hogy hamarosan megkapjuk az örök életet.” Igen, ez igaz, de ennél többről van szó; az örök élet már most a miénk. Ez nem puszta elmélet, ez Isten szava. Hadd szemléltessem: Két testvérről van szó. Minden jel szerint egyformák. De az egyik keresztény, a másik nem az. Annak, aki keresztény - bár külsőre nincs semmi, ami arra mutatna - olyan élete van, amilyen a másiknak nincs. Ő a halálból - abból az állapotból, amelyben a testvére van - átment az életbe. Ő rendelkezik azzal, amivel a testvére nem, és ez a valami az örök élet. Ezek a szavak: „egyik embergyilkosnak sincs örök élete” nem jelentenének semmit, ha nem lennének olyanok, akikben a jelen időben el van rejtve az örök élet.

1Jn 5:10 verse: „Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.” Isten nem hazudhat, ezért, ha azt mondjuk, hogy Isten szavai nem így vannak, hazuggá tesszük magunkat. Nos, a Szentírás szerint hazuggá tesszük Istent, ha nem hiszünk annak a bizonyságnak, amelyet Isten tett a Fiáról. Mit kell tehát hinnünk ahhoz, hogy megszabaduljunk ettől a vádtól – hogy nem hisszük az Írásokat és hogy hazuggá tesszük Istent? A következő vers az 1Jn 5:11 ezt magyarázza: „És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.”

Egyesek attól tartanak, hogy a hit általi megigazulás és az örök élet gondolata el fogja távolítani az embereket a parancsolatoktól. De senki sem tartja meg a parancsolatokat, csak az, aki hit által megigazult – akiben Krisztus élete van –, mert Isten kijelenti, hogy hit által igazulunk meg, és ha azt mondjuk, hogy ez nem így van, akkor hazuggá tesszük Istent, ​​hamis bizonyságot teszünk Ellene, megszegjük a parancsolatokat. Az imént idézett versben az áll, hogy mit kell hinnünk ahhoz, hogy megszabaduljunk attól a vádtól, hogy Istent hazuggá tesszük. Hinnünk kell, hogy Isten örök életet adott nekünk Krisztusban. Amíg Isten Fia a miénk, addig örök életünk van. Az Isten szavába vetett hitünk által szívünkbe engedjük Krisztust. Ő egy halott Krisztus? Nem. Ő él, és nem lehet elválasztani az Ő életétől. Ha Krisztus a szívünkben él, akkor ott élet van. Ő hozza azt az életet a szívünkbe, amikor eljön. Mennyire hálásnak kellene lennünk Istennek ezért.

Amikor Jézus Betániába ment, azt mondta Mártának: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25) Olvastam már a halálból az életre való átmenetről. Hogyan történik ez? Csak a feltámadás által. Krisztusban van feltámadásunk az új életre. Jegyezzük meg a következőket! Pál azért imádkozott, hogy megismerje Őt és „az Ő feltámadásának erejét”. (Fil 3:10) Mi ennek a feltámadásnak az ereje? Az Ef 2:4-5 versben ezt olvassuk: „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kegyelemből tartattatok meg!”

Jegyezzük meg, hogy Ő tette ezt - „és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.” (Ef 2:6) Halottak voltunk, életre keltünk és feltámadunk, hogy mennyei helyeken legyünk Krisztus Jézussal. Rendelkeznünk kell és ma is rendelkezhetünk Krisztus életével, hogy amikor Ő eljön, ugyanazzal az erővel változtassa meg testünket, mint amellyel korábban a szívünket is megváltoztatta. A szívet most kell megváltoztatnia. A szívet nem lehet megváltoztatni, hacsak Krisztus élete nem költözik bele, és nem rejtőzik el benne. De, amikor Krisztus a szívben lakik, akkor Krisztus életét élhetjük, és amikor Ő eljön, akkor a dicsőség kinyilatkoztatásra kerül. Ő Krisztus volt, amikor a földön járt, bár nem volt angyali kísérete, sem látható dicsősége. Ő Krisztus volt, amikor a fájdalmak férfia volt. És amikor felment, láthatóvá vált a dicsősége. Így van ez velünk is. Krisztusnak most kell a szívünkben lakoznia, és amikor eljön, és megváltoztatja a testünket, akkor láthatóvá válik a dicsőségünk.

Krisztus életét adta értünk. (Jn 10:10-11). Mindent odaadott, ami Benne volt. Mit adott? Az Ő életét. A mi bűneinkért adta. (Gal 1:3-4). Az Ő élete által üdvözülünk. Krisztus élete munkálja bennünk a szabadulást e jelenvaló gonosz világból. Ez egy üzleti tranzakció. Ő életét adta a mi bűneinkért. Kinek adta az Életét? Azoknak, akik cserébe bűneiket adják Neki. Vannak bűneitek? Ha vannak, odaadhatjátok őket Krisztus életéért cserébe.

A Zsid 5:2 versből megtudtuk, hogy a főpap szolgálatának az irgalmasság szolgálatának kellett lennie. Ez az oka annak, hogy azok az emberek, akik papok voltak, amikor a Megváltó itt járt a földön, valójában nem voltak papok. Nem volt bennük könyörületesség. Gonoszok és kapzsik voltak. Az egyikük elhaladt az út szélén elesett ember mellett, akit rablók kiraboltak. Krisztus irgalmas. „Annak okáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.” (Zsid 2:17)

Mi valósult meg Krisztus irgalmassága által? Erőt kaptunk. Milyen előnyökkel jár Krisztus irántunk tanúsított irgalmassága? Ő tudja, milyen erőre van szükségünk. Tudja, mire van szükségünk, mikor és hogyan van rá szükségünk. Így Krisztus Főpapi szolgálata tehát egy dologra szolgál – hogy teljesen megszabadítson minket a bűntől. Miben rejlik Krisztus papságának hatalma? Jézus főpap lett, de „nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem a romolhatatlan élet ereje által.” (Zsid 7:16) Ez az az a hatalom, amely által Krisztus megszabadít titeket és engem minden bűntől ma, ezen a napon, ebben az órában és minden pillanatban, amikor hiszünk Benne.

Krisztus halhatatlan volt, mielőtt a földre jött volna. Isten volt. Mi az istenség alapvető tulajdonsága? Az élet. Ha Krisztus halhatatlan volt és élete volt, hogyan halhatott meg? Nem tudom. Ez egy rejtély, de nagyon örülök, hogy meghalt értünk Az, akinek érinthetetlen élete volt, és aki sikeresen ellenállt az ellenség támadásainak. Olyan hatalma volt, hogy letehette életét, majd újra fel tudta venni. Miért nem vehette el senki Krisztus életét? Mert bűn nélküli volt, és ha valaha élt volna olyan ember a földön, akinek nincs bűne, akkor ő sem halhatott volna meg soha. De soha senki nem élt ezen a földön, aki teljesen bűntelen lett volna, kivéve egy – a názáreti Jézus Krisztus. Krisztustól senki sem vehette el az életet. A gonosznak nem volt hatalma arra, hogy megölje Őt. Krisztus letette az életét. Ha nem így döntött volna, soha senki nem vehette volna el Tőle.

„Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt neki attól fogvatartatnia.” (ApCsel 2:24) Lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa Krisztust. Olyan hatalom volt az életében, amely szembeszállt a halállal. Letette az életét, majd újra felvette, hogy megmutassa a halál feletti hatalmát. Szembeszállt a halállal, közvetlenül a halál birodalmába szállt – a sírba – hogy megmutassa, hatalma van felette. Krisztus letette az életét, és újra felvette azt, amikor eljött az ideje, hogy ezt megtegye. Miért nem tarthatta fogva a halál? Mert Ő bűntelen volt. A bűn teljes erejét kifejtette rajta, de végül nem érintette Őt. Nem hagyott foltot a jellemén. Az Ő élete bűntelen volt, ezért a halálnak nem lehetett hatalma felette. Ugyanilyen életünk van, amikor hiszünk Isten Fiában. Ebben a gondolatban győzelem rejlik. Megkaphatjuk, ha hiszünk Isten Fiában. Adjátok át bűneiteket az Úrnak, és cserébe megkapjátok a bűntelen életet! Ő életét adta értünk, miért nem fogadjuk el az érte fizetett árat? Ti nem akarjátok a bűnöket, ezért az élet drága lesz számotokra, és ez örömmel és boldogsággal tölti el a szíveteket. Vére által megbékéltünk, hogy az Ő élete által üdvözüljünk.

Krisztus élete isteni hatalom. A kísértéskor a győzelem előre meg van nyerve. Amikor Krisztus el van rejtve bennünk, akkor hit által igazulunk meg, és bennünk van elrejtve az Ő élete. De ebben az életben Ő győzelmet aratott minden bűn felett, tehát a miénk a győzelem, még mielőtt eljön a kísértés. Amikor a Sátán jön a kísértésével, neki nincs hatalma, mert bennünk van Krisztus élete, és mivel bennünk van, ez minden alkalommal elűzi őt. Ó, dicsőség erre a gondolatra, hogy van élet Krisztusban, és hogy miénk lehet!

Az igaz hite által él, mert Krisztus él benne. „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2:20) Igen, Krisztussal együtt vagyunk megfeszítve. De Krisztus halott? Nem, Ő feltámadt. Akkor feltámadunk Vele együtt. De mi testben vagyunk. Ez igaz, de a testben lehet az az isteni élet, amely Krisztusban volt, amikor Ő testben volt.

Nem érthetjük ezeket a dolgokat. Ezek az evangélium titkai. A testben megnyilvánult Krisztus titka. Mindaz, amit a menny az emberért tett, egy rejtély. Volt egyszer egy szegény vérfolyásos asszony. A nagy tömegben megérintette a Mester ruhájának szegélyét. Krisztus azt mondta: „Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.” (Lk 8:46) A nő betegségben szenvedett, és amikor megérintette Jézus ruhájának szegélyét, valóban meggyógyult belőle. Mi gyógyította meg? Valóságos erő áradt ki Jézusból a nőbe és meggyógyította.

Ezek a csodák értünk írattak meg. Miért lettek megíratva? „Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20:31) Ugyanaz az élet és ugyanaz az erő, amely Krisztusból származott, és meggyógyította annak a nőnek a testét, az ő lelkét is meggyógyította. Jézus ma is kész és hajlandó megtenni ugyanezt. Ezek a dolgok értünk lettek megíratva, hogy megtudjuk, hogy ugyanaz az isteni erő és élet, amely átáradt az emberek testébe, hogy meggyógyítsa őket, átáradt azok szívébe is, akik hisznek. Ugyanazt az életet vehetjük a lelkünkbe, hogy ellenállhassunk az ellenség kísértéseinek.

Csak egyetlen élet tud ellenállni a bűnnek, az pedig a bűntelen élet, és az egyetlen bűntelen élet Isten Fiának élete. Sokan törekednek arra, hogy bűntelenek legyenek. Ez egy elveszett játszma! De megkaphatjuk Krisztus életét, és ez valóban egy bűntelen élet. Hálát adok Istennek ezért a felbecsülhetetlen ajándékért!

General Conference Daily Bulletin, 1891. március 16.